New York – 2011. január 1. Történelmi dátum. Húsz év után ezen a napon szűnt meg Magyarországon a demokrácia, a jogállam, a szabadság. Ezen a napon tért vissza Magyarország egy újabb diktatúrába. A sajtószabadság, az információ szabad áramlása, a vélemény és a szólás szabadsága a demokrácia alapjai. Ahol nincs sajtószabadság, ott nincs demokrácia. Ahol nem a jog uralkodik, ahol nem a bíróságok, hanem pártemberek döntenek önkényesen a sajtót érintő kérdésekről, ott nincs többé szabadság, nincs jogállam, ott önkény van. Ahol pedig önkény van, ott diktatúra van.

A mai naptól kezdve minden magyarnak úgy kell élnie a világ bármely pontján, hogy hazájában tekintélyelvű diktatúra működik. Felszámolták a jogállamot, a demokratikus intézményrendszert szétverték, megszüntették az alkotmányos korlátokat.

Obán Wiktor visszaélve a választásokon kapott felhatalmazással, a kétharmados parlamenti többséget nem az ország demokratikus kormányzására, a magyar nép felemelésére, hanem korlátlan személyes hatalma kiépítésére használta. Obán önkényuralmat hozott létre, hatalma nem legitim, megszegte a Magyar Köztársaság Alkotmányára tett esküjét. Hátba döfte országát, felszámolta azt a demokráciát és szabadságot, amelyért századokon át harcolt és vérét hullatta a magyar nemzet.

Obán Wiktor eddigi lépéseit lehetett magyarázni, indokolni, elkenni. De a médiatörvény nem csupán nyílt támadás a sajtószabadság ellen, hanem az első lépés a kritikus hangok elnémítására, a szólásszabadság felszámolására, a terror bevezetésére. Magyarországon ma újra félni kell. Obán megkérdőjelezhetetlenné tette magát. Többé nem egy demokrácia miniszterelnöke, hanem egy diktátor.

Ettől a naptól mindenkinek így kell viszonyulnia a helyzethez. Mindenkinek tudnia kell, hogy egy hataloméhes ember elrabolta Magyarországot, felszámolta a szabadságot. Obán Wiktor formailag legális, de nem legitim vezetője az országnak. A mai naptól minden magyar ember kötelessége, éljen bárhol a világon, hogy törvényes és békés eszközökkel harcoljon az önkényuralom, a diktatúra, az elnyomás ellen, harcoljon a szabadság és a jogállam helyreállításáért.

Obán Wiktornak a demokrácia megmaradt külsőségei csupán díszletként szolgálnak. Arra valók, hogy törvényessé tegye a törvénytelenséget.  A mai ellenzék egy náci pártból, és két olyan demokratikus pártból áll, amelyek nem hitelesek, amelyek mögé nem sorakozott fel a nemzet. Létezésük csupán arra jó, hogy demokratikus látszatot nyújtsanak az antidemokratikus lépésekhez. Közülük az MSZP kitüntetett felelősséggel bír azért, hogy ez a helyzet létrejöhetett.

Ezzel a felelősségével a mai napig nem nézett szembe, nem számolt el, ezért alkalmatlan arra, hogy az ellenállás vezető ereje legyen. Észrevehetnék magukat: ahol az MSZP megjelenik, onnan az emberek távoznak. A diktatúra ellenzéke ezért megkerüli a politikai ellenzéket, a civil szférában, az internetes közösségi oldalakon szerveződik.

Ne higgyünk a hazugságoknak, a forradalomról és a nemzeti együttműködésről szóló cinikus maszlagoknak. Ne engedjük, hogy hülyének nézzenek bennünket és hülyét csináljanak belőlünk. Húsz év szabadság után ne engedjük meg Obánnak, hogy totális diktatúrát hozzon létre és pusztulásba kergesse az országot. Elég volt a nacionalista szólamokból, hazudozásokból, a határon túliakkal való zsarolásból. Egy nulla százalékon álló, félhülyék által vezetett, inkvizitor szellemű, képmutató párt kukucskál a hálószobánk ablakán. Vegyék el a kezüket, foglalkozzanak a saját dolgukkal, és jegyezzék meg, hogy mindenki azt csinál vasárnap, amit akar. Ne engedjük meg, hogy új Alkotmányt alkossanak a nép megkérdezése nélkül.

Ne engedjük, hogy Obán bebetonozza a hatalmát, eltapossa a demokráciát. Ki akar elveszíteni az életéből egy-két évtizedet? Ön most hány éves? Ki akarja, hogy a gyereke diktatúrában nőjön fel Európa közepén? Ki akarja azt, hogy a tulajdona, a személyes szabadsága veszélyben legyen? Kiszámolta mindenki, mennyit fog veszíteni a következő tíz évben, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere tartja kontroll és elnyomás alatt? Ha igen, ha elkezdtünk számolni, meg kellene tenni az első lépéseket azért, hogy ennek az őrületnek belátható időn belül vége legyen. Igen, áldozatokat kell hozni.

Sorban állnak lassan a börtönök előtt a leendő koncepciós perek áldozatai, de még senki nem nyúlt bele a zsebébe, hogy tíz fillért áldozzon az ellenállás megszervezésére. Ne reménykedjenek: sem az Európai Unió, sem Amerika nem fog felmentő csapatokat küldeni. A börtönajtók meg fognak nyílni, hogy kielégítsék a kocsma népének bosszúvágyát. Senki nem fogja ezt megakadályozni, és odabent nem lesz jó.

A helyzet csak az országon belülről változtatható meg.

Lehullott az álarc. Színről színre áll előttünk egy megveszekedett diktátor, aki lépésről lépésre vitatja el alapvető emberi jogainkat, veszélyezteti létezésünket. Húsvétkor alkotmányba foglalja a diktatúrát, ettől kezdve az alkotmányos rend ellen támad, aki szabadságot követel. Ön azt gondolja, hogy az az Alkotmány, amit Obán irat, egy cseppet is jobb lesz, mint a Médiatörvény? A részletek majd két héttel a szavazás előtt derülnek ki, aztán ünnepélyesen megszavazzák az új rendszert.

Ha másnak nem, akkor higgyünk legalább a nyugati demokratikus országok sajtójának. Ők már pontos definíciót adnak arról, kicsoda Obán Wiktor. Használjuk ki, hogy a féléves EU elnökség ideje alatt nagyobb figyelem irányul Magyarországra. Emeljük fel a szavunkat, álljunk ellent, tegyük világossá, hogy ami történik, az összeegyeztethetetlen a jelenlegi európai értékekkel, az Unió alapeszméivel, törvényeivel. Ne asszisztáljunk ahhoz, ami történik. Ne szolgáljuk ki. Ha még bárhol lóg a falon a NENYI-nek nevezett megalázó hazugsághalmaz, szégyene az országnak, akkor azt mindenhol verjük le.

Azoknak a jobboldaliaknak nincs mit mondani, akiknek a diktatúrával csak addig van bajuk, amíg az nem az ő diktatúrájuk. Soha egy perc nyugalmunk nem volt a szabadság húsz éve alatt sem, mert állandó harcot kellett vívni olyan emberi jogokért, amelyek máshol természetesek. Ezek a szándékok szélsőjobboldali gyökerekből fakadnak. Rászabadították az országra a nácikat, hatalmas frakciójuk van a parlamentben. Ezeknek az embereknek nem lehet mit mondani, csak azt, hogy látogassanak holokauszt múzeumokat, nézzenek történelmi dokumentumfilmeket, olvassanak könyveket, ha lehet, ne Wass Albertet, mint Schmitt Pál.

De szeretnénk felhívni azoknak a magyar embereknek a figyelmét, akik csak jólétet remélnek. Akik úgy várnak jólétet a diktatúrától, hogy nem kell megváltoztatni semmit. Elég elvenni a pénzt azoktól, akiknek van, és elosztani azoknak, akiknek nincs. A magyar népnek a szükséges változásokkal szembeni ellenállása hozta létre ezt a helyzetet. Minden hazugságot, demagógiát, ígérgetést elhisznek inkább, minthogy saját felelősségvállalásra épülő  világ jöjjön létre. És ha ebben nem változnak, akkor egyre durvább diktatúrák előtt nyitják meg az ajtót. Hazudik, aki azt mondja, hogy alapvető változtatások nélkül képes jólétet teremteni az ország. Ahogyan ma Magyarország működik, abba Amerika is tönkremenne.

Üdvözöljük a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alattvalóit. Ne feledjék el, hogy egy évvel ezelőtt még a Magyar Köztársaság szabad polgárai voltak.

---