Para-Kovács Imre

Amerikai Népszava 2011-01-14

Agent Orange

Bár Schmitt Pál szilveszteri beszédében, midőn áttotyogott a Sándor Palotán, mint egy zárlatos automata porszívó, azt hallucinálta, hogy az EU-elnökség révén fennhatóságunk alá kerül minden európai magyar. A helyzet ennél valamivel összetettebb és komolyabb, ráadásul éppen ellenkező előjelű, mivel az Európai Unió elnöksége nem jelent konkrét hatalmat, viszont kiemelt figyelmet generál, minden ország a magyarokat fogja figyelni, mint amikor az osztály bohóca látja el a hetesi feladatot, és már előre tudni lehet, hogy nem lesz letörölve a tábla, nem beszélve a jelentésről, lehetőleg oroszul.

Európa hirtelenjében felfedezte, hogy Magyarországból visszataszító bűz árad, és jelenlegi politikai vezetése száz évet ugrott vissza az időben, miközben meg van győződve róla, hogy egyedül játszik a pályán, ráadásul egy olyan meccset, amiben maga hozza a szabályokat.

Tipikus ősi magyar futballsunyiság: a Fidesz hozta a közönség kétharmadát, kijelölte a saját bíróit és partjelzőit (asszisztens), alaptörvényként lefektette, hogy az ellenfél nem rúghat gólt, aztán nekik rohantak, és talppal tördelték a térdkalácsokat, hátha a lefizetett bíró nem veszi észre.

Ez a mentalitás került most Európa tetejére, ahonnan az is jól látja, akit eddig egyáltalán nem érdekelt Magyarország, mert volt jobb dolga. Megjegyezném, engem sem érdekelne, ha nem kéne itt laknom, és egészen biztos vagyok benne, hogy a bolgárokat is csak hasonló okokból érdekli Bulgária, a románokat Románia és a fehéroroszokat Fehérorosz-ország. Lássuk be, elég ritkán készülnek olyan vágylisták, melyeken első helyen szerepel a fenti országok megtekintése, azok politikájának részletes megismerése, vezető politikusaik nyilatkozatainak elolvasása. Tökéletesen elvan a világ nélkülünk.

Ennek a jótékony érdektelenségnek tett be most az EU-elnökség, hirtelen mindenki észrevette, hogy létezik itt egy nemzet, amelyik kétharmaddal olyan vezetőket választott, akik vasvillával járnak bálba, aztán büszkén mesélik, hogy megijedtek tőlük, mintegy bizonyítva a magyar nép erejét és jelentőségét.

Az európai sajtó persze nem válogat, minden magyar sunyi paraszt lesz, elszaladnak a részletek finomságai mellett, mindannyian megkapjuk a lesajnálást, elvégre mi választottuk ezeket, ilyeténképpen a mi vezetőink is, hiába szavaztunk erre is, meg arra is, ha most egy szorongó idióta képvisel minket a világban.

“Csütörtökön kora este zenés-táncos ünnepély lesz a magyar parlament kupolatermében. Ekkor veszi át Orbán Viktor magyar miniszterelnök az EU elnökséget szimbolizáló zászlót a belga miniszterelnöktől.

A rendezvényen az EU-t az eredeti program szerint Catherine Ashton képviselte volna, aki a szervezet külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, és így tagja az Európai Bizottságnak és állandó vendége az EU tanácsának is” – írja az index, és ne legyenek kétségeink, Ashton asszony sürgős közel-keleti útja erőteljes figyelmeztetés hazánknak, hacsak nem vagyunk annyira hülyék, hogy elhiggyük, éppen most fogja megteremteni az arab-izraeli örök békét, mint ahogy a lemondás indoklásában áll.

Európa szépen becsapdázta magát velünk, uniós elnökségünkkel kényelmetlen helyzetbe került, mert ha most elkezdenek minket szétcincálni, akkor joggal merülhet fel a kérdés: eddig miért nem szólt senki? Január elsejéig minden rendben volt nálunk, most meg hirtelen csak Alfred Edmund Brehm életművében lehet találni olyan élőlényeket, melyekhez hasonlítunk, nem beszélve a szagunkról, ami kicsit sem európai.

Ha intézkednek, akkor bevallják, hogy eddig lapítottak, ha pedig nem hoznak ellenünk semmilyen megtorló határozatot a sajtószabadság kinyírása, a magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása, a büntetőadók kiszabása miatt, akkor megkérdőjelezik saját értékrendjüket, miközben éppen mi visszük az elnökséget.

A megoldás persze a legprimitívebb, mint ahogy az már errefelé megszokott: előlép valaki a Fidesz újságírói közül, és – nem is túl finoman – jelzi, hogy tulajdonképpen minden rendben van, csak a magyar zsidók lejárató cikkeket íratnak a külföldi zsidókkal, hogy rombolják makulátlan országunk nemzetközi tekintélyét, ami már annyira fájdalmasan tapló hozzáállás, hogy érdemben nem is szeretnék foglalkozni vele, de sajnos létezik, beleütközünk akkor is, ha csak óvatosan kezeljük az internetet, és persze nem csak mi, hanem a magyarul tudók jelentős része is. Akik nem tudnak magyarul, azoknak majd lefordítják, ne legyenek kétségeink, a XXI. században egy ilyen sutyerák zsidózás el fog jutni mindenkihez, mert egyszerűen tűrhetetlen, ám túlságosan is jellegzetes.

Az első vonalat képviselő politikusok nyilatkozatai sem különösebben csipkézettek, Orbán például azt taglalja, hogy az európai sajtó ugyan szanaszét szed minket, de a főnökök majd csak az eredményeket nézik, és bizony tátva marad majd a szájuk, amikor Magyarország elhúz Svájc mellett, megelőzi a németeket és a franciákat, hogy ezen népek vezetői elgondolkodjanak a forint fizetőeszközként történő bevezetésén, nem beszélve a magyar politikusok kölcsönzéséről, hátha nálunk is ilyen jó lesz, mint itt.

A félelmetes az, hogy el is hiszi, amit mond.